Az áprilisi, magyarországi divízió 1/A-s világbajnokságra készülő U18-as válogatott tagjai olyan környezetbe kóstolhattak bele Kanadában a Circle K tornán, amelyet sehol máshol nem lehet modellezni, és amely személyes karrierjük alakulásában is meghatározó lehet. A négy vereség ellenére roppant hasznos, kiegészítő programokban is gazdag túrán van túl a csapat.
Már hagyományosan vett részt a Circle K (korábban Mac) tornán a magyar ifiválogatott Svasznek Bence szövetségi edző irányításával. Az esemény az észak-amerikai jégkorong egészét tekintve is kiemelkedik rangját, presztízsét, körítését tekintve.
„Továbbra is azt gondolom, ez a tornák tornája, ennél jobb helyre nem tudnánk menni. Nem tudom, hogy mit tartogat a jövő az U18-as válogatott számára a következő időszakban, de meggyőződésem, hogy ezt a lehetőséget muszáj megtartani, mert nagyon sokat ad a játékosoknak.
Erre a tornára Észak-Amerika legjobb klubcsapatait engedik csak be, előzetes válogatás alapján, a bajnoki szereplést is figyelembe véve határozzák meg, ki vehet rajta részt. Lényegében komolyabb szervezésű, mint egy világbajnokság, hiszen nyolc darab négyes csoportban folynak a küzdelmek, mindenki játszik a másikkal, és a végső helyezést tekintve külön rájátszást rendeznek az első, a második, a harmadik és a negyedik helyezettek számára is. Mi nem tudtunk meccset nyerni a csoportban, ezért egy másik csoport negyedikjével, Detroit egyik legerősebb programjával, a Detroit Victory Hondával találkoztunk a három mérkőzés után.”
Mielőtt a torna jelentőségét és a magyar válogatott játékosaira gyakorolt közvetett vagy közvetlen hatását taglalnánk, nézzük, hogy alakult a négy mérkőzés a mieink számára.
„Nem szaladtunk bele nagyarányú vereségekbe, kiélezett, jó mérkőzéseket játszottunk, mégsem vagyok elégedett, vegyesek az érzéseim. A csapat eddig 13 mérkőzést játszott a szezonban, ebből 2-t tudtunk csak megnyerni. Meg kell tanulnunk nyerni, a szoros meccseket a saját javunkra fordítani, különben nehéz dolgunk lesz a világbajnokságon, amelyre a felkészülésünk jelentős, talán legfontosabb állomása volt a calgary-i túra. Nem voltak ideálisak az első mérkőzésünk előtt a körülmények, hiszen 25-én utaztunk, többen akkor már 2-3 napja nem voltak jégen, és a hosszú utazás után, a 8 óra időeltolódás mellett kellett edzést vezényelni a megérkezés után. Ezek az edzések sosem hoznak a konyhára, arra jók, hogy mozogjunk, és kicsit feledtessük az utazás nehézségeit. Másnap pedig már játszottunk, és az említett okok miatt sem tudtuk a legjobbunkat nyújtani.
Nem játszottunk rosszul, 2-1-re vezettük a helyi csapat, a Calgary Buffaloes ellen, de miután fordítottak, már nem tudtunk reagálni. A Northern Alberta Xtreme csapata egész Kanadát tekintve az egyik top szervezet Edmontonban, 2-0-ra vezettünk ellenük, ezután fordítottak, de nagyon kiélezett és jó mérkőzést vívtunk, ellenük, nagyon hasznos volt. A Pittsburgh Pens volt az egyetlen csapat, amelyiknek nem sikerült gólt lőnünk, szintén vezető AAA-s program az övék. Hozzá kell tenni, hogy az észak-amerikai csapatoknál játszhattak túlkoros játékosok, a Pensnél 4 vagy 5, a Detroitnál 6 2006-os születésű volt a jégen, velük szemben maradtunk tehát alul.
Jó lett volna megtapasztalni a győzelem ízét, rajtunk múlt, hogy négy, és nem hat meccses volt a torna, ami ezzel együtt is rendkívül fontos volt a srácok épülése szempontjából. Itt teljesen más jellegű játékra van szükség, kisebb a pálya, fizikális a hoki, nincs idő és terület semmire játék közben, ráadásul az ellenfél játékosai 8-10 éve versenyben vannak azért, hogy megtalálják a helyüket a saját csapatukban. Folyamatosan arra vannak rákényszerítve, hogy a maximumot nyújtsák, ellenkező esetben nem kapnak lehetőséget. Teljesen más mentális állapotban vannak, mint azok, akik itthon a kényelmes közegükben játszhatnak éveken keresztül. Azért is mentünk el ismét erre a tornára, hogy ezt a játékosok a saját bőrükön éljék át. Nem beszélve arról az atmoszféráról, ami körülveszi a tornát, a sportágat. A helyi érdeklődők mellett a kinti magyarokból összeverbuvált, 200-300 fős szurkolói csoport előtt játszhattak a fiúk, miközben 50-60 scout figyelte őket, ezt sehol nem lehet szimulálni.
Elmehetnénk Csehországba vagy Svédországba, ahol lehet, hogy nagyarányú vereségeket is szenvednénk, de ott egyrészt a hazaihoz hasonló miliőt tapasztalnának a srácok, másrészt nem figyelnék őket a legjobb észak-amerikai juniorklubok megfigyelői, akik nem jönnek el egy egyszerű európai tornára. Az a csomag, amit a srácok kint megkaptak, olyan élményt és motivációt hoz számukra, ami akár az egész életüket, a jégkoronghoz, a sporthoz való hozzáállásukat is meghatározza. Ez a nagybetűs torna!” – fogalmazott Svasznek Bence, aki több olyan momentumot is felidézett, ami jól jelzi a torna és a jégkorong jelentőségét.
„Ezúttal nem utazott velünk Magyar Péter felszerelés-menedzser, végül kint találtunk két olyan equipmentet, akik velünk dolgoztak, társadalmi munkában. Nem kértek pénzt a munkájukért, sőt, jelezték, nagyon szívesen jönnének legközelebb is, akár hajlandóak lennének fizetni is azért, hogy részesei legyenek az eseménynek. Ez mindent elmond a sportághoz való hozzáállásról. Ahogyan az is, hogy a fiúkat lépten-nyomon megállították az utcán, érdeklődtek tőlük, honnan jöttek, milyen szinten űzik a hokit, fotókat készítettek velük vadidegen emberek, és sok sikert kívántak nekik, mindenki ismeri, és tisztában van a tornával, a jelentőségével.”
A fiúk a mérkőzéseken kívül számos kiegészítő programon vettek részt.
„Ezúttal is zsúfolt volt a programunk, hétszer voltunk az NHL-csarnokban, hét különböző programon. Láttak a srácok WHL-edzést, NHL-edzést, két NHL-mérkőzést, egy AHL-mérkőzést és egy lacrosse-találkozót. Nagyon intenzív, rengeteg élményt adó programmal találkozhattak a játékosok. Egyórás előadást tartott a csapatnak egy vezető scout, elmondta, mit keresnek, mit figyelnek a játékosokban, a hokiról, az életről mondott értékes gondolatokat. Szintén előadást tartott a Calgary Hitmen GM-je, Gary Davidson, és volt szerencsénk lehívni a helyi NHL-es csapat másodedzőjét is, tőle is kérdezhettek a játékosok – ezeket a találkozásokat sem lehet máshol modellezni.
Bízom benne, hogy a srácok értékelték az utat, hiszen a legmagasabb szintről kaptak visszajelzéseket, és láthatták, hogy a top U18-as csapatok milyen játékerőt képviselnek, mi az a teljesítmény, amire szükség van, ha valaki el akar jutni erre a szintre. A tornát követően hat-nyolc játékos után volt érdeklődés kanadai juniorligákból, hogy ezek az egyeztetések meddig jutnak, ki kerülhet oda, az egy másik kérdés, de ha nem veszünk részt a tornán, fel sem merült volna ennek a lehetősége. Egy játékosunk egy WHL-es scout látókörébe került, a világ egyik, ha nem a legerősebb juniorligájáról beszélünk” – tette hozzá Svasznek Bence, aki elmondta, idén is kiemelt program volt a tavi hoki Lake Louise-nál, a Sziklás-hegység ölelésében, mondani sem kell, ez a lehetőség minden jégkorongozó álmai között szerepel. A játékosok két órát tudtak felszabadultan, korlátok és keretek nélkül játszani a tavon.
A túra aztán végül két nappal meghosszabbodott, mert a becsekkolás után a repülőtéren meghibásodott a mieink gépe, a légitársaság pedig csak két nappal később tudta Európába szállítani a csapatot (hiszen nagy csoportról volt szó). Ez végül megszínezte a napokat, de ennek a bakinak volt köszönhető, hogy a csapat még egy NHL-meccset láthatott, illetve elmehetett a csapat kinti „kisegítőjének”, a magyar származású, 12 éves Dávid Bencének a mérkőzésére. A Calgary North Starsnak valószínűleg soha nem volt olyan „kemény magja”, mint azon a meccsen, amikor a teljes U18-as válogatott szurkolt a fiúnak, hatalmas élményt szerezve ezzel neki – és saját magának.
A magyar csapat programja februárban egy Négy Nemzet Tornával folytatódik a Tüskecsarnokban.
Circle K Torna, Calgary, Kanada:
Magyarország U18–Calgary Buffaloes 2-4 (1-1, 1-2, 0-1)
Gólszerzők: Rapos 2
Magyarország U18–Northern Alberta 2-4 (2-0, 0-2, 0-2)
Gólszerzők: Nagy D., Lintner
Magyarország U18–Pittsburgh Pens 0-4 (0-2, 0-0, 0-2)
Magyarország U18–Detroit Victory 3-5 (1-1, 1-4, 1-0)
Gólszerző: Schmidt Á. 3
Szivák Gergő, a magyar válogatott játékosa:
A tornán a legjobb kanadai és amerikai AAA-csapatokkal mérkőztünk meg, és rengeteg új dolgot tanultunk, mind egyénileg, mind csapatszinten. Mindannyiunknak nagy lehetőség volt ez a pár nap, megmutathattuk magunkat a játékos-megfigyelőknek is, rengetegen voltak kint a legjobb kanadai ligákból. Nagyon örülök, hogy kipróbálhattam magam a világ egyik, ha nem a legerősebb tornáján, életre szóló élményeket hozhattam haza.”
Schmidt Ágoston, a magyar válogatott játékosa:
Nagy Dominik, a magyar válogatott játékosa: "Nagy élmény és lehetőség volt másodjára is átélni, mit jelent a kanadai hoki a gyakorlatban. Fizikalitásban és gyorsaságban jóval erősebb a mezőny a kisebb pálya miatt, mint itthon. Nagyot tudtunk előrelépni, mint csapat, és ez sokat fog nekünk segíteni a felkészülésben. Csapatként és közösségként is sok élmény ért minket, ami a csapategységen is javított. Sok tanulságot is levonhatunk a négy lejátszott mérkőzésből, láthatjuk, hogy miben kell előrelépnünk, fejlődnünk. Készülünk tovább az áprilisi világbajnokságra."
KERET
Kapusok: Gazsek Máté (DVTK), Veres-Fucsku Bence (DVTK)
Hátvédek: Angyaláti Ábel (FEHA19), Besenyei Botond (SaiPa, finn), Karsai Ferenc (Jokerit, finn), Nagy Dominik (FEHA19), Osztoics Márk (ÚJA), Prém Zsombor (ÚJA), Szivák Gergő (BJA)
Csatárok: Balázs Előd (Kárpáti Farkasok), Brehel Attila (ÚJA), Hiezl Martin (Vasas), Horváth-Terták Péter (KooKoo, finn), Kapusi Máté (EHC Nürnberg, német), Lintner Péter (Vasas), Máthé Miklós (ÚJA), Mayer Marcell (ÚJA), Rapos Gergely (ÚJA), Schmidt Ágoston (TPS, finn), Tardi Máté (Mount St. Charles Academy, amerikai), Trajcsik Dávid (DVTK), Ványolos Márk (ÚJA)
STÁB
Svasznek Bence szövetségi edző, Inglis Ákos edző, Balázs Csongor kapusedző, Barna Márton fizioterapeuta, Wehli Márk csapatvezető