Habár karácsony előtt úgy tűnt, még akár az Erste Liga rájátszásába is bejuthat a FEHA19, végül négy ponttal lemaradt a playoffról. A csapat vezetőedzőjével, Tokaji Viktor átbeszéltük az évadot, a hullámzást okozó tényezőket és azt is, hogy milyen lehet a farmcsapatként is funkcionáló együttes jövője.
Alig maradt le a rájátszásról a FEHA19 – három héttel a zárás után miként lehet megvonni a mérleget?
Azt gondoltam, néhány hét alatt minden letisztul, és másképp látom majd a történteket, de továbbra is az az érzésem, hogy tényleg nem kellett volna sok, hogy most készülhessünk a rájátszásra…
Sokat dolgoztunk az egész évadban és sokat is tanultunk – leginkább saját magunkról. Ez a projekt jó és értékes, hiszen azon srácoknak, akik a pontszabály miatt kissé esetleg háttérbe szorultak a légiósok javára, nehéz visszajönniük a ligába és maguk számára is nagy kérdés, képesek-e megragadni ebben a környezetben. Ugyanez igaz a fiatalokra is, akik még épp nem férnek be egy igazi profi csapatba, de keresik a lehetőséget a fejlődésre, továbblépésre az utánpótlásból. Ehhez a kiindulóponthoz képest eljutottunk oda, hogy ők maguk megfogalmazhatták: a playoffba akarnak kerülni – és tényleg nem voltunk messze tőle.
Viszont bennem december környékén az fogalmazódott meg, hogy meddig lehet ezt a cérnát húzni, hogy nemcsak 100, hanem akár 120%-ot is adunk fizikailag, mentálisan és nem utolsó sorban érzelmileg? Meg kell tanulnunk, miképp bírjuk tovább ezt a fajta kihívást, mert ha még egy kicsit tovább tudjuk magunkat feszíteni, akkor valóban el tudjuk majd érni a playoffot. Ám mivel az ICEHL-keret farmcsapataként is funkcionálunk, amikor fent beütött a sérüléshullám, majd pedig már nálunk is, akkor kezdtünk elfogyni, ezáltal az egygólos meccsek már nem a mi javunkra dőltek el. A végén ezek a pontok hiányozhattak, mindösszesen négy a rájátszáshoz.
November végén azért előfordult négymeccses sikersorozat is. A finisben hiányzott az új igazolások jelentette löket, ami a riválisok többségét meglódította?
Valamennyire meg tudtunk újulni, de az újévtől sokkal nehezebb lett a dolgunk, hiszen a riválisok elkezdtek igazolni, ráadásul kiemelkedő légiósokat. A legtöbb csapatnál jellemző volt a nyolc-tíz légiós – és erre tudtak még esetleg rátenni egy lapáttal. Nálunk nem ez a cél, ám nyilván jó lett volna, ha valaki kicsit megtolja a szekerünket, ráadásul a tophátvédünk, Riley Stadel a teljes szezonra kidőlt. Helyette is inkább a fiatalítás útját választottuk, így például mindkét emberelőnyös sorunkban magyar fiatal hátvédek játszottak, illetve volt, aki lehetőséget kapott az ICEHL-es csapatnál és ott is tudtak maradni jó néhány mérkőzésig, majd jó visszajelzéseket kaptunk róluk, vissza is hívták még őket.
Érdekes téma lehet ez az egész ligának és a magyar jégkorongnak is, hogy talán ez az út: a sok tehetséges fiatal és még több munka. Ezekkel a srácokkal kell és muszáj foglalkozni – ez a mi felelősségünk: edzőké, klubvezetőké egyaránt – méghozzá nagyon sokat. Nem tehetjük meg, hogy a fiataljainkra ne fordítsunk időt és energiát, valamint ne próbáljuk meg őket beépíteni a felnőtt közegbe!
Minden nehézség dacára versenyképesek tudtunk lenni egész szezonon keresztül, amit az eredményeink alátámasztanak, de valóban talán az a pici plusz hiányozhatott, hogy egy kritikus helyzetet például egy rutinosabb játékos jobban meg tud oldani, helyesen tud dönteni akkor is, amikor már nagy a nyomás.
Mennyire nehézség és mennyire büszkeség, amikor az ICEHL-csapat többeket is felhív a keretből?
Nyilván ez a mi bajnoki teljesítményünkre negatívan hatott, mivel még nincs akkora merítésünk, hogy simán pótoljuk őket. Ugyanakkor a másik szemem nevet, hiszen a nagycsapatnak olyan embereket adtunk fel, akiket be lehetett dobni még emberelőnyben is. Nekünk pedig mégiscsak az volna a küldetésünk, hogy egyéneket neveljünk, és ők odakerülhessenek az ICEHL-kerethez, vagy más igazán profi felnőtt csapathoz. Az Erste Liga-keretben a többieknek erről azt kell gondolniuk és érezniük, hogy ez nem nehezítő körülmény, hanem inspiráció és lehetőség a még több jégidőre és jobb munkára, és akkor ők is továbbléphetnek.
Eközben bízniuk kell abban a felépített kultúrában és rendszerben, amiben benne vannak, hogy a veszteségek ellenére aznap képesek nyerni – ez nem könnyű, ám nem is lehetetlen. Erre a bizonyíték, amikor nyertünk a címvédő Brassó ellen olyan kerettel, amelyre senki sem mondta volna, hogy képes nyerni, de képes volt!
Fontos küldetésünk és feladatunk, hogy az ICEHL- és az Erste Liga-csapat munkáját a játékosfejlesztés érdekében még jobban összefésüljük és ügyesebben alakítsuk. A körülmények is kényszerítették, de Kiss Dávid volt annyira nyitott, hogy az ICEHL-csapat vezetőedzőjeként is próbáljon odafigyelni arra, hogy bizonyos játékosoknak kell jégidő. Ezért a két keret határán lévő buborékot valamelyest megnöveltük, hogy több játékos mozoghasson föl-le, ezáltal optimalizáljuk az edzésmennyiséget, illetve játéklehetőséget. A játékosok is proaktív módon jelezték akár a mi edzésünkön vagy mérkőzésünkön való részvételi szándékukat. Ha ezt jól menedzseljük, az nagy előrelépést jelenthet a jövőben.
Milyen lehet a következő szezon?
Nyilván változó tényező, hogy milyen játékosmozgások lesznek a nyáron. A fejlesztőprogramunknak folytatódnia kell, a hitelességünknek pedig jót tesz, ha versenyképesek is vagyunk közben. Elkezdtünk építeni egy belső kultúrát is, aminek az alapja, hogy a fiatalok kialakítsák a saját maguk karakterét a csapatkultúra segítségével, illetve hogy minden fontos: a fizikai felkészülés, a mentális aspektus, minden egyes mérkőzés minden egyes harmada és mozzanata, valamint a jégen kívüli életstílus is. Kompetitív közeget szeretnénk létrehozni, ahol minden a komfortzónán túl van. Ez a fejlődés és fejlesztés kulcsa. Mondhatnánk, hogy ez alap, de a mai generációs viszonyok között ez nem feltétlenül az.
Ebben az idényben sikerült felhúznunk a renoménkat – ennél nem adhatjuk alább a jövőben sem! A következő szezonban jó lenne ténylegesen bekerülni a rájátszásba, mert az más helyzet, nagyobb terhelés, nagyobb tét, újabb tudásréteg lenne, amit a srácoknak hasznos lenne magukra húzni. Ezért is örültem a DVTK elleni OB1-es párharcnak, mint mini playoffnak – és még szoros is volt.
Biztos, hogy az új évadban új kihívásokkal kell majd szembenéznünk, de a mostani szezon pozitívumaiból és tanulságaiból lehet építkezni a következő évadra is.
