Kiváló lehetőséghez jutott Papp Kristóf július elején: részt vehetett a St. Louis Blues nyári prospect táborában. Erről kérdeztük a hazatértét követően.
A következő idényben az NCAA-ben szereplő Lindenwood University csapatát erősítő magyar válogatott játékos a Blues által draftolt játékosokkal (is) együtt készülhetett július 1. és 3. között a Centenee Community Centerben.
Azt mondja, a jégen kevés meglepetés érte, a tesztek és felmérések során viszont saját bőrén tapasztalta meg a végtelen profizmust. További hozadéka volt a tábornak, hogy megismerkedett leendő edzőjével.
Hogy talált meg a lehetőség, hogy részt vegyél a St. Louis Blues nyári táborában, mikor derült ki, hogy ott lehetsz?
Épp nyaralásom voltam, amikor jött a hír, nagyjából két-három héttel a tábor előtt tudtam meg, hogy összejött a lehetőség. Az ügynökömnek jeleztem korábban, hogy szívesen mennék ki ilyen jellegű táborokra, ő kezdett el a csapatoknál érdeklődni. Az új lindenwoodi edzőmnek volt kapcsolata a St. Louis Bluesszal, ő ajánlott be nekik. Ők aztán gondolom, megnéztek rólam anyagokat, tájékozódtak és végül megadták a lehetőséget.
Mennyi időt töltöttél kint?
Június 26-án mentem ki, július 4-én jöttem haza, a tényleges tábor július első három napján zajlott, illetve előtte 30-án volt egy főzőcskézős csapatépítő program, amin szintén részt vettem.
Mennyire volt ismerős a közeg, a helyszín, ahová érkeztél? Jártál-e már ebben a csarnokban, voltak-e ismerősök a játékosok között?
Először voltam St. Louisban, ezért is mentem oda pár nappal már a tábor előtt, hogy jégre tudjak lépni, felkészüljek és a jetlaget egy kicsit kirázzam a lábaimból. Találkoztam egy St. Louis-i barátommal is, de ő nem volt a táborban, illetve az új edzőmmel, Bill Muckalttal is jobban megismerkedtem, akivel jövőre fogunk együtt dolgozni. Nem léptem még jégre korábban ezen a pályán, a játékosok közül egy srác volt, aki ellen a legutóbbi idényben játszottam, vele jóban lettünk itt. De másokkal is könnyű volt barátkozni, ismerkedni, hiszen mindenki egy cél miatt volt ott.
Mármint?
Ugyan éreztük, hogy nem egy csapatban játszunk, de mégis egy „szövetséget” alkottunk, egy célért dolgoztunk, azért, hogy bekerüljünk a St. Louis Blues csapatába. Akiket már draftoltak, azok közül volt, aki először járt a táborban, de voltak, akik második, harmadik alkalommal, ők az AHL-es csapatban játszanak.
Hogy nézett ki egy napod a táborban?
Az első nap volt a leghosszabb, mindhármon két jegünk volt egyébként. Fél hatkor keltünk, és még nem ehettünk, mert rögtön várt ránk egy tesztsorozat mindenféle vizsgálattal: EKG, testzsírszázalék-mérés, nyilván egy spécibb verzióban, mint itthon, illetve egyéb vizsgálatok a testfelépítésünkkel kapcsolatan. Ezután reggeliztünk, majd volt egy fizikális felmérés, ami minden táborban más és más, itt is egy darab teszt volt. Az úgynevezett force plate jump test: egy fém alapon álltunk, arról kellett felugrani, azt mérték, mekkora erőt tudunk kifejteni és milyen magasra tudunk ugrani. Azt mondták, ebben nagyon jó teljesítményt értem el, az adatbázisukban szereplő, mostani, ex-NHL-es, AHL-es és ECHL-es játékosok legfelső 4 százalékban végeztem. Ennek nagyon örültem. Jött egy kondi, majd utána volt egy 50 perces jeges edzés, skillekre és koritechnikára kihegyezve, elég tempós volt, majd egy meeting következett. Minden nap más volt a téma, például a táplálkozásra vonatkozóan, de tartottak egy amolyan médiatréninget is. Az ebéd után vagy még egy meeting vagy rögtön a második jég következett, ami mindig meccsezés volt: 5 az 5, 4 a 4 vagy 3 a 3 elleni játék.
Nem unatkoztál, gondolom, el is fáradtál. Mi volt a legmeglepőbb ezekben a napokban?
A jégen nem is ért igazából nagy meglepetés, jól éreztem magam, akár a többiekhez képest is, szerintem jó kondiban voltam. Ami meglepett, az a mérési módszerek profizmusa és újdonsága. Lenyűgözött a body scan, amikor igazából egy szuperhős pozícióban álltunk fel egy forgó pódiumra, és a szerkezet bescannelt minket és precízen megmutatta, hogy milyen szinten van a testünk, hogy tudunk még izmot felszedni vagy zsírt leszedni. Nagyon komoly készülék volt, ezen kívül azt kaptam, amire számítottam. Mindenki jó fej volt.
Kik tartották a foglalkozásokat?
Ott volt a St. Louis főedzője is, meg egy csomó development edző, általában heten-nyolcan voltak fent a pályán.
Említetted a nulladik napi főzős programot. Akkor megvolt a csapatépítés is.
Igen, több csapatépítő foglalkozás is volt. Nem a főzésről vagyunk híresek, így tényleg jó és vicces kis program volt az a nulladik napon, jobban megismertük egymást. A második jeges edzésünk után pickleball-ozni voltunk a többiekkel, két órát játszottunk, az utolsó napon pedig egy MLS-focimeccset is megnéztünk azokkal, akik még ott voltak.
Hogyan zárult a tábor, volt-e valamifajta értékelés, akár személyes egyeztetés?
Én is reméltem, hogy lesznek ilyenek, de nem voltak külön meetingek, a legtöbben mentek egyből a reptérre az utolsó foglalkozás után. Az ügynökömmel már egyeztettem, szeretném, ha begyűjtene valamifajta visszajelzést rólam, erre várok ezekben a napokban.
Leendő edződről egyébként milyen benyomásokat szereztél?
Nagyon jó fej, közvetlen, profinak tűnik abszolút, jó benyomásokat szereztem róla. Látszik, hogy sikerre éhes, és meg akarja változtatni az ottani programot. Várom, hogy együtt dolgozzunk az új csapatomban.
Mi következik most számodra?
Folytatom a felkészülésemet a következő szezonra, amiben ez a három nap egy intenzív, de nagyon hasznos szakasz volt. A szezonhoz közel lehet, hogy visszább veszek majd egy hetet, amolyan recovery jelleggel, de egyébként meg teljes erővel haladok a megkezdett úton.
Augusztus végén olimpiai selejtező: jössz?
Igen, úgy tervezem. Az még technikai kérdés, hogy itthon leszek-e végig a nyáron, vagy előtte ki kell már utaznom, és visszajönnöm.