Kialakult a döntő párosítása, az edzők pedig értékelték az elődöntős párharcokat.
Gyergyói HK–Corona Brasov 2-1
Markus Juurikkala, vezetőedző, GYHK: „Ez az, amiért a teljes szezonban keményen dolgozol, be akarsz jutni a döntőbe, azonban még út van előttünk, nem ott vagyunk még, ahol lenni szeretnénk. Négy győzelemre még szükségünk van, ma viszont örülünk ennek a sikernek. Nem mehetünk el szó nélkül az ellenfelünk mellett, minden tisztelet mind az edzőnek, mind pedig a játékosoknak, egyetlen mérkőzés sem volt könnyű, hiszen rengeteget korcsolyáznak, technikás játékosaik vannak, nehéz ellenük játszani. Ezzel egyidőben mérhetetlenül büszke vagyok a srácainkra, mivel nem voltunk túl boldogok a legutóbbi teljesítményünk miatt, és vissza akartunk vágni, hogy jobbak legyünk. Főleg az első és második harmadban tudtunk dominálni, de kiváló egyéni teljesítmények is voltak. Tudtuk, hogy a harmadik harmadban ránk fognak jönni, nyomtak is, ami teljesen természetes, de sikerült nyernünk, amiben megint nagy szerepük volt a szurkolóinknak, akik ismét a hatodik játékos szerepét töltötték be. Érezzük a támogatást, és a teljes közösségért játszunk! Büszke vagyok a csapatomra!"
Strenk Hunor, másodedző, Corona Brasov: „Ez a két csapat nagyon közel áll egymáshoz játéktudásban, az utóbbi három évben mindig egymással találkoztunk az elődöntőben, ebből mind a kétszer a továbbjutó csapat meg tudta nyerni az Erste Ligát. A Gyergyónak erre idén is nagy esélye van, szervezettek, illetve kiváló játékosaik vannak, akik a fontos pillanatokban el tudják dönteni a mérkőzést. Azt gondolom, ha úgy játszunk, ahogy a harmadik harmadban tettük, akkor máshogy is alakulhatott volna az eredmény. Nyilván volt egy pár fontos hiányzónk, gondolok itt Levinre, Piché-re, illetve Szkacskovra, ha ők rendelkezésre állnak, akkor megint egy más összeállításban tudtunk volna jégre lépni, de sajnos ez benne van a sportban. Tavaly nekünk jött ki a lépés, idén sajnos ennyi volt bennünk most."
BJAHC–Csíkszereda 3-4
Kangyal Balázs, vezetőedző, BJAHC: „Egy jó mérkőzést láttam. Abszolút jobban játszottunk ma, de azt nem szabad elfelejteni, hogy három hazai mérkőzésen sem tudtunk nyerni, és ez a csapat nem érdemli meg. Akárhány gólt lő, akármennyi helyzete van, akármilyen kreatív és ügyes, ha három hazai meccset nem tudsz nyerni a playoffban, akkor nincs keresnivalód a döntőben. Ettől függetlenül, a legjobbakat tudom mondani a játékosaimról, az egész klubról, az egész évről, fantasztikus, amiket elértek ezek a srácok. Négy külföldivel, most már csak hárommal játszottunk az utóbbi mérkőzéseken. Mindenki kúszott-mászott, két nagyon egyforma csapat küzdött, lehetett volna fordítva is az eredmény, de nem az lett, ők hatékonyabban tudtak játszani. Az szívet melengető, hogy egy igazán magyar csapat lesz a döntőben, akkor is így lett volna, ha mi jutunk be, akkor is ha ők. A Csíkszereda-szurkolók is kapnak valamit a következő napokra, legalább nem kell a bírókra fogniuk semmit. Lehet az elmúlt 5-10 év fájdalma, amit sugároztak, és kommunikáltak a játékvezetők felé, az most visszaköszönt. Az évet nyilván nem itt fogom kiértékelni, gratuláltam mindenkinek, sok sikert kívántam, a játékosok pedig megemésztik, felállnak, és remélhetőleg egy komoly csapat, komoly felkészüléssel tudja a magyar jégkorongot képviselni a nemzetközi kupaporondon jövőre, mert azok mi vagyunk.”
Kevin Constantine, vezetőedző, Csíkszereda: „Jól kezdtünk, stabilan játszottunk és megszereztük a vezetést. Ez fontos volt. Aztán a második harmadban 3-2-es hátrányba kerültünk, és négy gól kellett a győzelemhez, de a mi csapatunk nem ebben erős igazán, nem lövünk sok gólt. Az emberelőny nagyon fontos volt a harmadik harmadban, azzal tértünk vissza a meccsbe. A hosszabbításban pedig bármi lehet. Ott bárki nyerhet, nincsen favorit, bármi megtörténhet. Szép gól volt Davistől, nagy dolog ez a srácoknak, hiszen keményen dolgoznak.”