Gasparics Fanni elégedett a szezonjával, legfeljebb azt bánja, hogy orosz klubcsapatával nem sikerült megszerezni a bajnoki címet. A válogatott jövőjével kapcsolatban mer nagyokat álmodni.
Hogyan értékeled a hátunk mögött hagyott szezont?
Klubcsapatommal, az orosz bajnokságban szereplő Agigyel Ufával csakúgy, mint tavaly, idén is második helyezést értük el a Moszkva mögött. Ez egyrészt nagyon jó, hiszen az orosz női liga nagyon erős, másrészt nem sokon múlott a bajnoki cím. Egyénileg jónak értékelem a szezonomat, jobb volt, mint a tavalyi. Szlovák és orosz csapattársammal remek sort alkottunk, termeltünk a pontokat, nekem 36 meccsen 48 pontom lett.
A női válogatott idén először szerepelt a divízió I/A csoportban. Milyen tapasztalatokat gazdagodtál a világbajnokságon?
A divízió I/A csoport az I/B-hez képest sokkal erősebb, így más hoki várt minket, mint eddig valaha. Jó teljesítmény, hogy két meccset nyertünk, hiszen a dánokat és a franciákat megvertük. Azonban kevés gólt lőttünk, talán ez volt a többiekkel szemben a különbség, hogy a helyzeteinket kevésbé tudtuk kihasználni. Illetve az utolsó meccsre elfáradtunk, ezért a norvégok ellen már hibát hibára halmoztunk, pedig a bronzérem szép lett volna. A minimális célt, a bennmaradást azonban teljesítettük, jövőre, a most szerzett tapasztalattal, és ha mindenki keményen dolgozik, meglepetést okozhatunk.
Milyen célokkal vágsz neki a következő szezonnak?
A klubcsapatommal mindenképpen az aranyérem a cél az orosz bajnokságban, továbbá ismét be akarok kerülni a liga All Star-csapatába. Mivel csatár vagyok, minél több ponttal akarom segíteni a csapatot. A válogatottal a dobogó a cél a vb-n, de én merek arra is gondolni, hogy esetleg feljutunk az A csoportba.
Ez mennyire lebeg a szemetek előtt, miután az A csoportot nyolcról tízcsapatosra bővítették?
Ott van a szemünk előtt, hiszen ez csúcspont lehet egy női jégkorongozó karrierjében. Abszolút célnak gondolom, azt nem tudom, hogy ez egy, két vagy több év távlata, de minél hamarabb szeretném ezt elérni.