Május 30-án lett a Magyar Jégkorong Szövetség elnöke dr. Kolbenheyer Zsuzsanna. Azóta eltelt fél év, ideje van tehát az első áttekintésnek, hogy mi történt a szövetségben és a magyar jégkorongban azóta. A beszélgetés során szóba kerültek a válogatottak, a bajnokságok, az utánpótlás, technikai és szervezeti kérdések, valamint az álmok is. Interjúnk végén pedig további néhány fontos téma összefoglalója olvasható.
Székfoglaló beszédében előrebocsátotta, hogy ősszel szeretne összehívni egy újabb küldöttgyűlést, amelyen beszámolhat a megismert és aktuális helyzetről. Erre eddig nem került sor, miért?
Az átadás-átvétel folyamata nem zajlott olyan gördülékenyen, mint azt reméltük – inkább átvétel volt, mint átadás. Ezért vannak még jelenleg is készülőben azok a feltáró és elemző anyagok, amelyek elősegítik annak meghatározását, miben és miként kell változtatni a szervezet működésén, akár kockázatminimalizálásról, akár hatékonyságnövelésről van szó. Az elmúlt félév szervezeti tapasztalatai alapján azt látjuk, hogy van mit fejleszteni a folyamatokon. A célunk az, hogy a korábbi működést illetően azonosított hiányosságokat felszámoljuk és kialakítsuk azokat a folyamatokat, amelyek biztosítják az átlátható és kontrollált működést.
Milyen a gazdasági környezet?
Az elődöm által említett 4.5 milliárd forintos készpénzállományról már akkor jeleztem, nem arról van szó, hogy ennyi szabadon elkölthető pénz heverne a bankszámlán, ez azóta be is bizonyosodott. Minden fillérnek megvolt a helye már akkor, ráadásul az összeg egy része nem is a szövetségé, hanem a klubokat illeti.
Az előző vezetés által elfogadott költségvetés és üzleti tervezés mellett láthattunk munkához, ezért nincs különleges mozgásterünk erre a szezonra.
Említette azt is, hogy szolgáltató típusú szövetséget szeretne.
Igen, nagyon fontos számunkra, hogy elérhetőek legyünk a tagszervezetek számára. Bárki, aki hozzánk fordul kéréssel-kérdéssel, kap rá őszinte választ: aki meghív, ahhoz igyekszünk elmenni, aki felhív, annak felvesszük a telefont, aki küld egy emailt, annak visszaírunk. Sok egyesületnél – a vidéket is beleértve – már jártunk és még több helyre elmegyünk a jövőben. Érzésem szerint e tekintetben abszolút jó irányba változtunk, remélem, a klubok is így érzik.
Az is szándékunk, hogy az egyesületeket és a szakembereiket jobban bevonjuk a szövetség életébe, meghallgassuk őket, és alkalmazzuk a szaktudásukat, ezért az első teendőink közé tartozott a meghatározott témákkal, területekkel (pl. high-performance, utánpótlás, játékvezetés, női, oktatás-képzés, edzők) foglalkozó munkacsoportok létrehozása. A szakmai bizottság alatt úgy működik a rendszer, hogy a munkacsoportban előkészítik a javaslatokat, amiket a csoport vezetője bevisz a szakmai bizottsághoz, ahol azokat szintén megvitatják. Ha esetleg kérdés vagy kérés adódik, akkor az illetékes visszaviszi a javaslatot a munkacsoportba finomításra, ezáltal tökéletesítve lehet végül elfogadni a bizottság vagy akár az elnökség által. A munkafolyamatok alkalmazkodóak: amennyiben a tagok úgy vélik, új hangra, pluszemberre lenne szükség, megvan a mozgásterük, hogy bevonják őket, és még felkészültebben folytassák a munkát.
A korábbiakkal szemben jelentős különbség az is, hogy a szakmai bizottságnak valós súlya van – immár a szakma szabja a szervezet keretét és nem a szervezet a szakmáét.
Ami a nem sportszakmai munkacsoportokat és bizottságokat illeti: ismét van tao-munkacsoport, ahol első szűrőként értékelik a pályázatokat, amik ezután kerülnek a gazdasági bizottsághoz, majd az elnökséghez. Ez sokáig jól működő rendszer volt, aztán évekre eltűnt.
Az infrastruktúra-munkacsoportnak is fontos szerepet szánunk. A jégpályák építése, fejlesztése és üzemeltetése nem egyszerű feladat, ebben is szeretnénk a klubok segítségére lenni. Hangsúlyosabb lett az ellenőrző bizottság is, mivel a modern korban egyre nagyobb szerepet kapnak a biztosítások – nekünk is haladnunk kell a korral. Erősítjük az orvosi munkacsoport szerepét is, mert rendkívül fontos a játékosok biztonsága, ellátása és rehabilitációja.
Milyen szakmai sarokpontokat jelölt ki a közeljövőre?
Az egyik legfontosabb teendőnknek az utánpótlásban zajló munka rendszerezését tartom, hogy mindenki egyazon átgondolt és kidolgozott koncepció mentén dolgozzon. Készítünk egy szakmai alapú felmérést, mert nagyon fontos, hogy pontosan megértsük, mi az, amire a kluboknak szükségük volna, és mit tehetnénk mi a közös ügy érdekében. Ez időigényes folyamat, hiszen több mint száz egyesületet kell végigjárni és az ott zajló szakmai munkát megvizsgálni, ám hitünk szerint ez a magyar jégkorong jövőjéért abszolút megéri.
Mindenhol beszámolhatnak a vezetők és szakemberek, meghallgatjuk a véleményüket, mert ez nem olyan egzakt, mint egy tao-vizsgálat, hogy ott vannak-e a botok a szertárban, itt a gyermekek neveléséről és fejlesztéséről beszélünk, ennek keressük a legjobb és rendszerezett módjait, hogy jelentősen növelhessük az utánpótlás-nevelésünk hatékonyságát. Ide kapcsolódik a felsőoktatás és a sport összehangolása is.
Amennyiben?
Amikor a játékosok az U21-es korosztályból kikerülnek, és adott esetben nincs egyenes útjuk a profi sport felé, akkor légüres térbe kerülnek, elengedik a kezüket. Aki nem lesz profi, annak a legjobb esetben marad az Andersen Liga, de már az sem homogén. Aki még tervez a jégkoronggal, azoknak napi szintű edzésekre, heti több mérkőzésre van szükségük, enélkül nincs (vissza)út például az Erste Ligába.
Nagyon jó volna, ha a csapatok egy része kapcsolódna egyetemekhez is, hogy akkor is értékes hokikedvelők válhassanak a juniorból kikerülő játékosokból, ha végül nem lesz belőlük profi. Jelenleg sokan úgy hagyják abba, hogy megutálják a játékot, amit semmilyen szempontból sem engedhetünk meg!
Eddig senki sem mondta el nekik, mik a lehetőségeik, hogy igenis volna mód arra, hogy összehangolják a jégkorongot a továbbtanulással. Ezt a tájékoztatást az oktatási intézmények nem tudják egyedül megoldani, tehát segítenünk kell, továbbá biztosítanunk annak a lehetőséget, hogy miközben valaki elkezdi építeni a civil életét, még jégkorongozhasson is. Ez nemcsak az egészségmegőrzés miatt fontos, hanem, hogy a profi pályától távolabb is értékes és intelligens embereket neveljünk, akik később bármilyen civil munkát végezve visszatalálhatnak a jégkoronghoz, akár nézőként, akár szponzorként, akár más formában.
Mennyire alakult át a szövetség mindennapi munkája?
A sportágunk jövője szempontjából elengedhetetlen, hogy szervezetileg jól működjünk, ezen nagyon sokat dolgozunk. Szabó József Bence főtitkártól folyamatfejlesztések kidolgozását és azok végrehajtását kértem, míg Kovács Attilától azt várjuk sportigazgatóként, hogy rendszerbe foglalja a friss tudást, a munkacsoportok és bizottságok munkáját. Amit ő Újpesten az akadémiánál kiépített, annak sok elemét szeretnénk látni a szövetségben is – szerencsére rendkívüli lendülettel kezdett dolgozni.
Mik történtek az egyéb területeken?
Priorizálnunk kellett a feladatokat. Nyáron a jogi kérdések, majd a bajnokságok kiírásainak tisztázása kívánkozott az élre, hiszen a kluboknak tudniuk kellett, milyen formátumú sorozatokba nevezhetnek az új idényre. Ezek után természetesen a válogatott-stábok véglegesítése következett.
A Sárközy Tamás Emléktorna eleje visszaigazolta, amiről tavasszal beszéltem, hogy vissza kell csábítanunk a szurkolóinkat a válogatottak mellé is – e téren messze nem tartunk ott, ahol szeretnénk, de az említett priorizálás miatt még éppen csak hozzákezdtünk a szisztematikus munkához. Azt szerencsére már el tudom mondani, hogy elindult a Negyedik harmad című jégkorong-magazinunk az M4 Sporton, az Erste Ligával foglalkozó magazinunk a sportal.hu-n, ismét él a Twitter (pontosabban immár X)-fiókunk a Facebook-, Instagram-, TikTok- és LinkedIn-profilunk mellett, és további platformokon is megjelenünk a jövőben. Az a szándékunk, hogy a lehető legtöbb helyen könnyen elérhető és emészthető információkkal, valamint tájékoztató és szórakoztató tartalmakkal szolgáljuk ki az érdeklődőinket, legyenek akár hokifanatikusok, akár hobbi-sportkedvelők.
Hasonló a célunk a csarnokokban is, hogy a helyszínre jegyet váltó nézőknek tovább növeljük a meccsélményét.
Ha már nézők, szurkolók és helyszíni meccsélmény: a nyakunkon a hétfőn kezdődő férfi U20-as világbajnokság, aztán januárban és áprilisban mindkét nemnél Magyarország rendezi az U18-as vb-t…
Pontosan, szervezési szempontból is kiemelkedő évünk van, akárcsak abban a tekintetben, hogy minden válogatottunk a top 16-hoz tartozik a maga kategóriájában, sőt, mindkét felnőttcsapatunk A-csoportos, ráadásul a nőknek még az olimpiai selejtezője is hátravan. Ebben az évadban tehát olyan tetteket lehet véghez vinni, amiket a modern korban még sosem sikerült: a nők kijuthatnak az olimpiára, a férfiak pedig bentmaradhatnak az elitben.
Utóbbihoz kapcsolódik, hogy a sportigazgatónk és a szövetségi kapitány is többszöri bentmaradást szeretne, amihez illeszkedik Majoross Gergely hároméves szerződése. Ilyen középtávú eredményekkel természetesen én is elégedett lennék – jövő ilyenkor pedig azzal, ha úgy ülhetnék az asztalomnál, hogy a szervezetünk olajozottan, innovatívan és hatékonyan működik, én pedig főleg azzal foglalkozhatok, amivel elnökként a leginkább kéne, hogy szakmailag a lehető legmagasabb szintre emeljük a magyar jégkorongot.
Szakemberképzés
Olyan kreditrendszert vezetünk be az edzőknél, ami több sportágban, így például a labdarúgásban is használatos már - ennek lesz szakmai, illetve tudományos része. A licenc szükséges lesz ahhoz, hogy valaki a Magyar Jégkorong Szövetség által üzemeltetett versenysorozatban edzősködhessen.
Sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a sporttudományra, amit azzal is elő tudunk segíteni, hogy a kreditrendszeren belül növelhetjük a sporttudományos munka értékét. Ezt a rendszer folyamatos vizsgálatával, felülvizsgálatával és alakításával tesszük, hogy reagálhassunk a valós szükségletekre.
Szorosabbra fűzzük az együttműködést a Jégkorong Módszertani Központtal, amellyel közösen szervezzük majd a szakmai továbbképzéseket. El szeretnénk indítani a regionális képzéseket is, mert határozott szándékunk, hogy a Magyar Jégkorong Szövetség sokkal élőbb és helyszíni munkakapcsolatot tartson fenn a sportágban dolgozókkal.
Játékvezető-képzés és -fejlesztés
Kettéválasztottuk a teljesítményalapú és fejlesztésalapú játékvezetést. Előbbihez tartozik például az Erste Liga, mint felnőtt első osztályú bajnokság: itt rendszeresek az ellenőri jelentések, és ahogy haladunk előre az idényben, úgy szűkül a játékvezetői keret. A fejlesztésalapú játékvezetésnél hasonlóak az alapelvek, mint a játékosképzésnél, hiszen a játékvezetőket is képezzük. Fontos, hogy merjenek döntéseket hozni, ami természetesen magába foglalja, hogy hibázni is fognak. A jó döntés alapja a tapasztalat, a jó és rossz döntések összessége, valamint, hogy ezekből tanuljanak. Határozott szándékunk, hogy minél teljesebb képzésben és fejlesztésben legyen részük.
Bevezettünk többféle képzési módszert, személyeset és online-t is, továbbá régiós rendszerben gondolkodunk, azon a szinten is van tudásátadás. Tapasztalt kollégákat tudatosan írunk ki kevésbé tapasztaltakkal együtt. Három hónap alatt közel száz on ice coachingra, valamint ötven mérkőzésellenőrzésre került sor. Az on ice coaching során a játékvezetőink a jégen dolgoznak együtt, ezek az alkalmak szervezettek és dokumentáltak: az összegzést megkapja a játékvezető és a tapasztalt kolléga is a megjegyzésekkel és videókkal együtt. Mivel a dokumentáció digitális, ezért nemcsak menthető, hanem bármikor visszaolvasható és -nézhető, okulni lehet belőle. Sikerült több mint negyven játékvezetőt integrálni e rendszerbe, akik nemcsak papíron léteznek, hanem a való életben fújnak is. Az elmúlt években a játékvezető-szám stagnált 200 körül, jelenleg már 243.
A Sárközy Tamás Emléktornán is zajlott képzés, az Olaszország–Lengyelország mérkőzésen a bemikrofonozott játékvezetőket hallották a nézőtéren ülő kollégák, akikkel a szünetekben átbeszéltük a tapasztalatokat. Lesz hasonló képzés Budapesten, a női U18-as divízió 1/A-világbajnokságon is, és tartottunk ún. Zebra Day-t Székesfehérváron ICEHL-bajnokin.
Folyamatban van az IVR játékvezetőkre kiterjesztésének a fejlesztése, valamint a nemzetközi kapcsolatok fokozása. Utóbbi keretében támogattuk a nyáron nemzetközi játékvezető-tábor megszervezését és lebonyolítását, amelyen NHL-tapasztalattal rendelkező előadók bevonásával 3 kontinens, 17 ország 60 játékvezetője vett részt.
Gyermekvédelem
A már említett célokon túl kritikus, hogy a játékosok, a gyermekek, valamint a teljes jégkorong-társadalom összes tagja fizikai és érzelmi biztonságban készülhessen és dolgozhasson.
Ez a törekvésünk pontosan illeszkedik a Nemzetközi Jégkorong Szövetség integritás-programjához, amelynek keretében a világbajnokságokon edzői minőségben részvevő szakembereinknek már a folyó szezonban is vizsgázniuk kell a témában. Idehaza is minden jégkorongban részvevő személynek tisztában kell lennie azzal, hogy mit szabad és mit nem: elengedhetetlen, hogy minden tekintetben biztonságos környezetet teremtsünk.