Az Erste Liga november 15-i játéknapjának edzői értékeléseit foglaltuk össze.
Sportklub Csíkszereda–Budapest Jégkorong Akadémia HC 1-2 (0-1, 0-1, 1-0)
Gólszerzők: Becze (58.), illetve Somoza (20., Sofron), Blackwater (25., Nagy G., Szabó B.)
Kevin Constantine, a Sportklub Csíkszereda vezetőedzője:
„Ez volt a nemzetközi szünet utáni első mérkőzésünk. Érzelmes fickó vagyok, ezért szeretem előbb visszanézni a mérkőzéseket, és csak utána véleményezni azokat. Gólt kellene szereznünk! Voltak megugrásaink, 2 az 1 elleni szituációnk, igazán jó lehetőségeink, csak éppen be kellene találnunk. Az mindent meg tud változtatni, ha egyszer-kétszer bejuttatod a játékszert a kapuba. Tetszett, ahogyan dolgoztunk, helyzeteket alakítottunk ki, megugrásokat generáltunk, nem adtunk sok lehetőséget ennek az offenzív csapatnak. Úgy gondolom, igazán jól játszottunk, csak nem tudtunk gólt szerezni, mi vagyunk a legkevesebb gólt lövő csapat a ligában. Néhány hátvédünk jobban járatja a korongot, mint a csatárok. Nem sok támadónk van, akik a tavaly nálunk játszó Sofron és Levin helyére léphetnének, ugyanis ők az elmúlt évben sokszor a különbséget jelentették. (…) Dolgoznunk kell tovább, és remélhetőleg hamarosan egy-két légiós csatlakozni fog a keretünkhöz.”
Kangyal Balázs, a BJAHC vezetőedzője:
„Voltak nagyon jó dolgok a ma esti mérkőzésben, de voltak nagyon rosszak is. Picit elizgultuk a végét, szerintem mindkét csapat kiválóan küzdött. Minden adott volt, hogy egy jó meccset lássanak a nézők, a játékvezetés is kimondottan jó volt. Most mi jöttünk ki győztesen a párharcból, múltkor ez nem sikerült. Megvoltak a helyzeteink, emberelőnyeink, nekünk is ott el kellett volna dönteni a meccset. Az ellenfél viszont élt a lehetőséggel, és a végén ránk jött, de hála az égnek, köszönhetően egy saját nevelésű, 18 éves kapusnak, lehoztuk a meccs végét. Nagyon boldog vagyok, nagyon érdekes három pontot szereztünk. Néhány szurkoló velünk tartott, és bár kevesen voltak, ez egy üzenet. Óriási tisztelet, hogy idáig elutaztak, köszönet nekik. Csíkszeredában a hoki tradicionálisan a legnépszerűbb sport, egy hitvallás. Nekünk dolgozni kell még azért sokat, hogy hasonló mennyiségű ember álljon mögöttünk. Igaz, hogy ez Budapesten nem túl könnyű, de mi próbáljuk a szakmai részét a magunk részéről ehhez az építkezéshez hozzátenni.”
DEAC–UTE 4-7 (1-1, 1-2, 2-4)
Gólszerzők: Novotny (2., Mihalik A., Mozer), Dobmayer (24., Mozer, Galoha), Shenfeld (53., Novotny, Usztyinenko), Bucskin (59., Szmirnov), illetve Dansereau (18., Sol, Stevenson), Kovács A. (24., Tornyai, Páterka), Stevenson (37., Walker), Dansereau (47., Kovács A.), Rósa (51., Simon P., Páterka), Dansereau (54., Páterka, Tornyai), McNulty (60., Tornyai, Kiss D.)
Vaszjunyin Artyom, a DEAC vezetőedzője:
„A helyzetkihasználáson múlt a mai mérkőzés. Szerintem az első harmadban illett volna megnyerni a meccset, nagyon nagy különbség volt a két csapat között ekkor. Pár játékostól elvérható lenne a jobb teljesítmény. Egyszerűen sem elöl, sem hátul, sem a kapuban nem voltunk elég jók ma. A második harmadtól kezdve úgy tűnt, hogy mindenki a góllövő ütőjét vitte ki, csak éppenséggel a góllövés nem mindenkinek megy. Annyi kontrát adtunk az ellenfélnek, ami három meccsre elegendő lett volna, pedig pont ezt akartuk elkerülni. Minél jobban akartunk, annál több hibát vétettünk, az ellenfél meg okosan és fegyelmezetten játszott végig. Ugyanezt kellett volna nekünk is végig, higgadtabbnak és alázatosabbnak kellett volna lennünk. Előfordulhatnak ilyen meccsek, de csak akkor, ha tanulunk belőlünk és ki tudjuk javítani a hibáinkat.”
Jason Morgan, az UTE vezetőedzője:
„Jó volt látni, hogy működött a támadójátékunk, az elmúlt időkben szenvedtünk a gólszerzéssel. Másfajta emberelőnyt játszottunk ma a sérülések miatt, a sorokat is fel kellett forgatnunk. Kipróbáltunk új dolgokat és új összeállításokat, emellett több játékosunk visszatért, például Danseraeu is, aki sok mérkőzést kihagyott. Ideális volt, hogy pont akkor tudott visszatérni, amikor bele kellett nyúlni a sorokba. Laposan kezdtük a mérkőzést, hívhatjuk buszlábnak is, majd szereztek egy előnyös gólt, ezután viszont remekül reagáltunk. Összességében jó volt látni, hogy működött a támadójátékunk, és azt is, hogy fiatal játékosunk megszerezte az első profi gólját.”
Dunaújvárosi Acélbikák-DVTK Jegesmedvék 2-4 (0-1, 2-0, 0-3)
Gólszerzők: Tóth G. (21., Jensen, Watkins), Watkins (26., Mazzag), illetve Blasko (6., Csiki, Miskolczi), Kulesov (46., Szirányi, Pineo), Berdnyikov (47., Vokla), Doyle (59., Kulesov, Miskolczi)
Somogyi Balázs, a DAB vezetőedzője:
„Látszott a heti munka, hogy mire fókuszáltunk, próbáltuk magasan tartani a tempót és nyomást gyakorolni az ellenfélre, ez többségében sikerült is. Fontos volt, hogy a lövéseket minimalizáljuk a védő harmadban, az első két harmadban sikerült is, és a második húsz percre úgy jöttünk ki, készen állunk arra, hogy megfordítsuk a mérkőzést. A mi csapatunk azonban nem bír el egyetlen olyan hibát sem, ami a kapunkra veszélyes lehet, vagy pedig egyetlen egy olyan játékost sem bír el, aki nem képes száz százalékot beleadni. A mi csapatunkban mindenkinek mindent egy lapra feltéve kell mennie, s ha vezetünk 2-1-re két harmad után, akkor ezt nekünk meg kell őrizni bármi áron. Ez most nem sikerült, pedig megvoltak az esélyeink, voltak emberelőnyeink, sőt, öt a hármunk is. Bár azt a tanácsot kaptam, hogy ilyen nagy tempónál ki kell kerülni a kapust – amiből aztán kaptunk egy kiállítást –, de azt a megoldókulcsot nem adták meg hozzá, mit kell akkor csinálni, ha hátulról löknek is és a kapuban is kapunk egy-két pofont. Megyünk tovább, nem tudok mást mondani, megyünk, készülünk, van időnk felkészülni a következő ellenfelünkre és van időnk keményen edzeni.”
Láda Balázs, a DVTK vezetőedzője:
„Felhívtuk a játékosok figyelmét arra, hogy a szünet előtti mérkőzésen, melyen szintén a Dunaújvárossal játszottunk, azért voltunk hatékonyak, mert megdolgoztunk érte. Az első két harmad teljesítményét a szünetnek tudom be, de nagy karaktert mutatott a csapat, a hátrányos védekezésünk hibátlan volt, önfeláldozóak voltunk, illetve sikerült betalálnunk emberelőnyben is, ez volt a kulcs. A Dunaújváros helyzetkihasználása veszélyes, s bár nem dolgoznak ki sokat belőlük, ha odakerülnek, könyörtelenül kihasználják azokat. Örülünk annak, hogy a szünet után három ponttal tudtunk távozni ebből a csarnokból.”
FTC-Telekom–FEHA19 3-2 (1-0, 0-2, 1-0, 1-0) – hosszabbítás után
Gólszerzők: Helgesen (4., Bán, Galajda), Brady (57., Tyni, Turbucz), Razumnyak (61., Brady), illetve Salamon (32., Zezelj), Zezelj (34., Dobos, Horváth D.)
Fodor Szabolcs, az FTC-Telekom vezetőedzője:
„Nem volt egy kellemes esti időtöltés, az biztos! Először találkoztunk idén a FEHA-val, amely egy nagyon jó, dinamikus, gyors csapat. Nagyon jól bánnak a koronggal a fehérváriak, ezt ki kell emelni. Ahogy több edző is már korábban, így én is beállok az őket dicsérők közé, abszolút nem könnyű ellenük játszani. Az első harmadban jól kezdtünk, láttunk jónéhány olyan dolgot, amit gyakoroltunk, szerencsére volt is erre idő a nemzetközi szünetben. Vezettünk is 1-0-ra, kontrolláltuk a játékot. A második harmad viszont katasztrófa volt, elfogadhatatlanul, szörnyen játszottunk. Nem is a hibák miatt, azok előfordulnak, a baj az volt, hogy egyáltalán nem volt szívünk, akaratunk, tökösségünk. Minden hiányzott, ami a jó jégkoronghoz kell, borzalmas volt. A második harmadaink egyébként az egész szezonban rosszak, erről beszélgettünk is, ma sem működött. Sőt, a legborzasztóbb, hogy korizgattunk, műkorcsolyáztunk a jégen. A harmadik harmadban aztán egy picivel komolyabb harci szellemmel mentünk ki, és végre voltak játékosok, akik kapura raktak korongokat. Ebből lettek helyzeteink, sikerült kihasználni egy emberelőnyt, aztán a hosszabbításban nyerni. Talán az döntött, hogy harciasabbak lettünk a harmadik harmadban. De borzalmasan messze vagyunk attól, ahogy szeretnénk kinézni, amit én elképzelek a Fradi játékának, és gondolom, hogy ezzel sokan mások is így vannak. Azért örülünk, hogy legalább nyerni sikerült, sokkal rosszabb lenne most a helyzet, ha még ez sem jött volna össze. Ez pozitív, de javulni kell!”
Tokaji Viktor, a FEHA19 vezetőedzője:
„Nehéz meccs volt. Átaludtuk az első húsz percet, nem azt az arcunkat mutattuk, amit szerettünk volna látni. A kérdés az volt, hogy az IIHF-szünet után is tudjuk-e tartani azt a tempót, azt a struktúránkat, ami minket jellemez. Hozzá kell tenni, hogy hat meghatározó játékos nincs velünk különböző okok miatt. Ez lehetőséget adott arra, hogy azokat a játékosokat kipróbáljuk, akik bontogatják a szárnyaikat. Ettől függetlenül nem voltam nagyon elégedett az első húsz perccel, nem úgy álltunk bele a meccsbe, ahogy kellett volna, lehet, hogy még a szegedi kupameccs volt a fejekben. A második harmadra nagyon összekaptuk magunkat, fordítani is tudtunk, de sajnos csakúgy, mint az Újpest elleni hajrá, az utolsó három perc sem a miénk volt, és a hosszabbítás sem. Csináltunk két megengedhetetlen szarvashibát, ezt használta ki a Ferencváros. Ebben a meccsben sokkal több volt a mi részünkről, sokkal több energiát tettünk bele, minthogy csak egy ponttal távozzunk. De azt meg kell tanulnunk kezelni, hogy egy mérkőzés az 60, néha 65 percig tart, és azt nem csak fizikálisan, hanem mentálisan is kell bírni. Az UTE ellen a mi javunkra dőlt el a ráadás, most a Ferencváros javára. Muszáj tanulnunk ebből a meccsből, hogy ki tudjuk tolni a jó játékunk idejét, és bízom benne, hogy ez sikerülni is fog. Biztos, hogy nehéz dolgunk lesz vasárnap, de hazai környezetben, remélem, hogy a közönség segítségével újra erőre kapunk és ugyanazt az arcunkat fogjuk mutatni, mint a második és a harmadik harmadban, mondjuk 18 percig.”