A Budapest Jégkorong Akadémia HC játékosa maga mögött hagyta a pozsonyi sérülését, és újult, mondhatni változatlan erővel vetette bele magát a bajnoki küzdelmekbe. A Ferencváros ellen ez két gólban és egy gólpasszban testesült meg, és ezt megelőzően az UTE ellen is összejött egy assziszt. Lehet-e ennél jobb szezonkezdet? Sofron Istvánnal beszélgettünk.
Hogy vagy? Sokan aggódtak és találgattak, mi a helyzet veled a Pozsonyban történtek után. Hogyan regenerálódtál, mi történt az eset utáni napokban?
Szerencsétlen szituáció volt, hátulról megtoltak és nyakkal estem a palánkba, megrándult a nyakam, és az ütés egy ideget talált el, ami a mozgatásért felelős. Ezért is zsibbadt mindkét kezem a könyökömtől lefelé, nem is tudtam felállni a jégen. Nem volt erő a kezemben és a lábamban sem, de ez az erő aztán a padon már visszajött. A zsibbadás miatt viszont alig bírtam kinyújtani a kezem és mozgatni az ujjaimat. Mentem volna vissza játszani, hiszen mindenki tudja, mennyire fontos nekem, nekünk a válogatott. Nem engedtek, de én is beláttam gyorsan, hogy igazuk lehet, nagy volt a fájdalom, így én is kicsit megijedtem. A fejem nem fájt, a nyakam sem, nem volt hányingerem, ami agyrázkódást jelentett volna, de mégis, ez az égető érzés aggasztott. Ez nem jó jel alapvetően, lehet gerincsérülés jele is, vagy komolyabb bajé, szerencsére a kórházban a koponya és a nyaki csigolya CT is negatív lett. Azt mondták, pár nap alatt rendbe jöhetek. Az első két-három nap aztán nem volt túl kellemes, de utána rohamosan javultam, és rá egy hétre tudtam is jégre menni. Szóval szerencsésen megúsztam az esetet.
A klubcsapatoddal gondolom, egyeztettél, mikor a legideálisabb a visszatérés.
Igen, egyeztettünk, javasolták, hogy két-három napot mindenképpen pihenjek, ne csináljak semmit, hogy megnézzük, múlik-e a zsibbadás, és milyen tüneteim vannak. Az első három nap után tényleg javult a helyzet, aztán elkezdtem biciklizni, éreztem, hogy nem erősödik a fájdalom terhelésre sem. Aztán felmerészkedtem a jégre „lightosan”, és szép lassan elmúlt minden, ráadásul jött a meccs, mindenképp szerettem volna ott lenni a csapattal, és azt is éreztem, hogy nem kockáztatom az egészségemet.
Nem félsz akkor az ütközésektől sem.
Nem, nem is szoktam félteni magam. Nem fáj semmim, ha érezném, hogy kockáztatok egy nagyobb sérülést, akkor nem vállalnám a játékot. Szerencsére tudom azt a játékot játszani, ami az erősségem, a fizikális hokit. Ha az ember félti magát, egyébként is hamarabb jön a baj. Jól vagyok, és örülök, hogy jól sikerült a szezonkezdet.
Milyen csapatba csöppentél, miután távoztál Csíkszeredából? Ott is, és feltételezem, itt is különleges szereped van a keretben.
Az elmúlt három évben a szülővárosomban játszottam, erdélyiként mindig is szívügyem volt az erdélyi sport és a csíkszeredai jégkorong, nagyon nagy élmény volt, hogy a földijeim mellett, előtt bizonyíthattam. Nagyon szerettem ezeket az éveket. Kangyal Balázs volt már korábban az edzőm, és nem is nagyon volt kérdés számomra, hogy ha meg tudunk egyezni, akkor ide jövök vissza. A klubnál minden adott ahhoz, hogy nemcsak jól érezze magát egy játékos, hanem megkapja azt a munkát, azokat a profi körülményeket, ami Magyarországon, ha nem is egyedülálló, de ritkaságszámba megy. Tetszett, hogy egy alapvetően magyar csapatot akarnak összerakni, hogy bebizonyítsuk, komolyabb számú légiós nélkül is lehet bajnokesélyes csapatot összerakni ebben a pontrendszerben. Szimpatikus volt ez a hozzáállás, jó alapnak gondoltam.
Két meccs, két győzelem, két átalakuló csapat ellen. Hogy élted meg az UTE és a Ferencváros elleni bajnokikat?
Az UTE ellen nagyon jól játszottunk, kisebb-nagyobb hibákkal persze, a két meccs alapján elmondhatom, hogy fogunk mi még ennél is jobban játszani. Még csak most alakulnak ki a sorok, elég fiatal csapatunk is van, a rutinos játékosok mellett nagy a szórás életkorban és tapasztalatban. Annak örülök, hogy nemcsak helyt álltunk, de helyenként jó hokival tudtunk nyerni, meg tudtuk találni az utat a győzelemhez mindkét alkalommal.
Meglepett a Fradi elleni fordítás?
Azért nem, mert nagyon jó kohézió van ebben a csapatban. Így, hogy nagy a magyar mag, úgy érzem, sokkal jobban tudunk egymásért küzdeni. Ismerjük egymást nagyon régóta, sokan gyerekkoruk óta együtt játszanak, jobban tudjuk egymást motiválni. 0-2 és 1-3 után is azt beszéltük meg, hogy nyomjuk, csináljuk tovább a saját dolgunkat, higgyünk abban a munkában, amit az elmúlt másfél hónap alatt elvégeztünk. Rengeteget melóztunk a jégen és azon kívül, ez pedig meghozza a gyümölcsét. Ez a hit vitt minket előre. Nagy hullámvölgyekben, mélységekben voltunk, de meg tudtuk fordítani a meccset, ez a csapat erősségét mutatja. Még nagyon az elején vagyunk, de ezek jó jelek, amiket egyébként már a felkészülési meccseken is lehetett érezni a nagyon erős csapatok elleni játékunkban. Bizakodó vagyok.
Milyen Nagy Gergővel ismét együtt játszani?
Pont beszéltük a minap, hogy 11-12 éve játszottunk együtt legutóbb klubcsapatban. Gergő egy fantasztikus játékos, nem hiszem, hogy az érdemeit kellene bemutatnom, de hát tényleg kiválóan lát a pályán, nagyszerűen szervezi a játékot, remek passzokat ad és ponterősen játszik. A Fradival mindent megnyert, és olyan mentalitást, attitűdöt hoz a csapatba, ami példaértékű. Tudja, mi a győzelemhez vezető út. Nagy dolog, hogy itt van, és segít nekünk, bízom benne, hogy Slekivel a hármasunk minél jobban összecsiszolódik, még tovább erősödik a kémia, mert akkor a liga egyik legjobb sora lehetünk.
Schlekmann Márkról is akkor essék szó.
Ő az egyik legnagyobb tehetség az utóbbi évekből, már fiatalon is húzóember volt a csapatban és a ligában is, ami mindent elárul róla. Vagy házi pontkirály vagy a liga legjobbjai között van, a számok pedig nem hazudnak. Ahogy lát a pályán, amilyen gólérzékeny, mutatja, hogy mennyire kivételes játékos, nem hiába van az A betű a mezén. Nagy jövő előtt áll, de ezt már akkor is lehetett látni, amikor együtt játszottam vele a MAC-ban egy évet. Ahogy ő is, mindannyian a legmagasabb szintre törekszünk a folytatásban is.