Kiss Patrik Zalaegerszegen kezdett el jégkorongozni, majd Székesfehérvárra költözött, és az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémián nevelkedett. 12 éves korától végigjárta a korosztályos csapatokat, a felnőttek között a 2015-2016-os idényben debütált a Fehérvári Titánok csapatában. A következő évben 29 meccsen játszott a Titánoknál, és az EBEL-ben is bemutatkozott a Fehérvár AV19-cel. Tavaly 39 meccsen 15 pontig jutott az Erste Ligában, az idei szezonban pedig alaposan bekezdett, 11 meccsen 12 pontnál tart, és Kiss Dávid vezetőedző alatt a csapat támadójátékának fontos tagjává vált a 20 éves csatár.
Az utánpótlás-válogatottakkal U18-as és az U20-as világbajnokságon is szerepelt.
Az utóbbi meccseken nemcsak neked, hanem az egész csapatnak jól ment. Mi volt a sikerek kulcsa?
Az év elején is sokszor elmondtuk, hogy mivel fiatal csapat vagyunk, kevés tapasztalattal, így csak idő kérdése, hogy mikor rázódunk bele, vesszük fel a liga ritmusát és mikor kerülnek helyükre a dolgok.
Kiss Dávidnak ez az első szezonja a Titánok kispadján, de volt az edződ az utánpótlásban. Mennyit segít a fiataloknak, hogy jól ismeritek egymást?
Mindenkinek jó kapcsolata van vele, megérti a játékosokat. Ő is ismer minket, mi is őt, tudja, hogy ki milyen poszton mikor bevethető. Jól forgatja, hogy mikor kell változtatni a csapaton és mikor nem kell belenyúlni. Ez jól működik.
Ez a negyedik szezonod a felnőttek között. Úgy tűnik, elkaptad a bajnokság sebességét, belenőttél a ligába. Egyetértesz ezzel?
Az első szezon fontos volt a tanulás, a tapasztalatszerzés miatt. Akkor még kevesebb lehetőséget kaptam, aztán tavaly már többet játszottam, és idén megkapom a szükséges jégidőt, és úgy érzem, élni is tudok vele.
Játszottál az EBEL-ben is. Hogy érzed, mi kell ahhoz, hogy rendszeresen szerepelj a ligában?
Amit én is tudok, és az edzők is, hogy a legnagyobb hiányosságom a sebességben van. Idén nyáron már sokat készültünk erre, és látszik is a különbség, de még dolgozni kell rajta, hogy megugorjam az EBEL szintjét is.
Nem fehérvári születésű vagy, hanem Zalaegerszeg környékéről származol. Milyen érzés, hogy te vagy az első profi, befutott játékos arról a vidékről?
Nagyszerű érzés számomra, bár a szülőfalumban, Zalaszentivánon kevesen érdeklődnek a hoki iránt, nem hiszem, hogy így néznének rám. Jó érzés, hogy onnan is ki lehet törni.